Kevés ember emlékszik arra, hogy mikor lett kamasz. Én azon kevesek közé tartozom, akik pontosan emlékeznek arra a pillanatra, amikor ráébredtek a férfi és nő közötti különbségre, és egyetlen szempillantás alatt léptem a pubertáskorba.
A kamaszodó fiúk nehezen viselik a kamaszkorral járó testi problémákat. Mert nemcsak a lányoknak vannak testi változásai, az első menstruáció okozta sokk, majd utána a havi visszatérő szenvedés. A fiúknál ugyanez a nemi vágy hirtelen és nagyon intenzív megjelenésével veszi kezdetét – és ekkor még szó nincs az első spontán magömlésről.
Az esetemben minden a legnehezebben alakult. Gátlásosságom nem csökkent, szerelmi éhségem és állandó bánatom nem szűnt meg. Hetedikesek voltunk, amikor egyszer a fiú osztálytársaimmal beszélgettünk az iskolai játszótéren. Az egyik srác feltette a kérdést, hogy ki a legjobb nő az osztályban. A válasz egyhangú volt: az a lány, aki mellettem ült akkoriban a padban. Nagyon meglepődtem és nem értettem, miért.
Zsófit hetedik osztály év elején ültette mellém az osztályfőnök. Kicsit duci, barna lány volt középrövidre vágott frizurával. Balszerencséjére abba a típusba tartozott, akinek az arcára van írva szellemi potenciálja. Nagy, buta feje volt, hatalmas, bamba szemekkel, és ennek megfelelő tanulmányi eredményekkel. Én nem örültem, hogy őt ültették mellém, mert titokban azt reméltem, hogy az éppen akkor aktuális szerelmemet veti mellém a sors. Zsófival bambasága ellenére jól megvoltunk, és ő azon kevés lány közé tartozott, akibe nem voltam még szerelmes, és el sem tudtam képzelni, hogy valaha az életben az is leszek.
Tehát ott álltam a fiúkkal, akik egyhangúan Zsófit nevezték az osztály legjobb nőjének, én meg csak néztem ki a fejemből, nem értettem, miért.
- Neki van a legnagyobb csöcse. – mondta az egyik srác, mire a többiek helyeslően bólogattak.
Villámcsapás, hidegzuhany, földrengés.
Én azelőtt csak édesanyám melleit láttam (szépek voltak), más nőkét nem figyeltem, a korombeli lányokén meg egyáltalán nem. Azt hittem, a világon összesen két darab cici van, és azok az anyámé.
Szünet után, az órán óvatosan rásandítottam Zsófira, és valóban észrevettem a két dombocskát az iskolaköpeny alatt. Ez volt az a pillanat, amikor kamasz lettem. Gyorsan végigmustráltam az osztályban a lányokat, kinek mekkora a melle. Zsófi toronymagasan vezetett, de voltak más izgalmas kezdemények is. Szomorúan vettem viszont észre, hogy aktuális szerelmem töklapos. A következő hetekben elkészítettem magamban a helyzetfelmérést a közelmúltbeli szerelmeim mellméretéről, és ez alapján revideáltam érzelmeimet.
Ám a pubertás megjelenése csak fokozta szenvedéseimet. Végtelem mazochizmusom, amit a viszonzatlan szerelmekben éltem ki, most egy újfajta, bizsergető vággyal párosult, amit – akkor még nem tudtam persze – nemi vágynak neveznek. A lelki kielégületlenség testi kielégületlenséggel vegyült. Milyen boldogan szenvedtem!
Ettől kezdve mindig elfordultam, ha anyám félmeztelenül öltözködött. Bámultam viszont az osztálytársnőim mellét és ez egy idő után már kórossá vált. Sokszor kaptam magam azon, hogy a hozzám beszélő lány iskolaköpenyének felső részét bámulom a szeme helyett. Ez néhányuknak (a fejlettebbeknek) nagyon tetszett, mások viszont sértődötten fordultak el, és a hátam mögött bunkónak kezdtek nevezni (ezt a nagymellűek cáfolták).
Mellimádatom csúcspontja az egyik őrsi gyűlésen érkezett el. A mi lakásunkban volt a gyűlés, a szüleim és az öcsém nem voltak otthon. Nyolcan voltunk a mi őrsünkben, fiúk-lányok egálban. Zsófi is az őrs tagja volt. Körben üldögéltünk, szendvicset eszegettünk és ugrattuk egymást. Frici volt az őrsvezető, én valami alantas posztot töltöttem be. Frici viccelődni kezdett Zsófival, majd birkózni kezdtek. Frici lefogta Zsófi kezét, és azt mondta:
- Most pedig megnézzük a melledet!
Zsófi nevetve tiltakozott, az egyik srác ekkor hátulról meglökött, és én ráestem Zsófira.
- Fogd meg a mellét!- kiáltotta Frici. Zsófi nevetett.
Én meg lassan megsimogattam Zsófi mellét. Zsófi nem tiltakozott, Frici meg lefogta a kezét. Utánam még három srác tapizta le Zsófit. A többi lány kínjában nevetett. Aztán Frici elengedte Zsófit, aki feltápászkodott, nyakonvágta Fricit, káromkodni kezdett, de látszott rajta, hogy nem bánta, ami történt.
Én aznap este nem aludtam, hanem állandó merevedéssel forgolódtam az ágyban. A kezem félgömb alakban maradt, és lecsukva a szemem, beleképzeltem egy mellett. No nem Zsófiét, hanem az aktuális és lapos szerelmem képzeletbeli mellét. Kamasz voltam.
